Emberek vagyunk

Wisinger Dániel András lelkipásztor

Szeretettel köszöntöm a Pilisi Református Gyülekezet iránt érdeklődőket. Wisinger Dániel vagyok, 2016. november 1-től a Pilisi Református Egyházközség lelkipásztora. 

Diósjenőn nőttem fel, itt kezdtem ismerkedni Jézus Krisztussal a református gyülekezetben, és 1996-ban Balatonszárszón a Református Fiatalok Szövetsége által rendezett nyári táborban adhattam át az életemet teljesen az Úrnak. Utána hívott el Urunk a lelkipásztori szolgálatra,  2005-ben végeztem Sárospatakon. Ezután hívott meg beosztott lelkésznek maga mellé AblonczyZsolt a Kispest-Központi Református Egyházközségbe, ahová már feleségemmel, életem hű társával, Csík Andreával érkezhettem. Itt szolgáltunk 11 esztendeig, először Ablonczy Zsolt, majd az ő nyugdíjba vonulása után Harkai Ferenc Csaba mellett. Hálás vagyok Istennek, hogy mindkettőjük mellett szolgálhattam, és tanulhattam tőlük. Feleségem szegedi kötődésű, német és vallástanár szakos pedagógus, egy gyermekünk van, Barnabás.

Közben Szegeden elvégeztem a Debreceni Teológiának kihelyezett vallástanári szakát. Az utóbbi esztendőkben a Kékkereszt Iszákosmentő misszióval is szorosabb kapcsolatba kerültem, és egyik csoportjukban, az alagi téri csoportban szolgálhatok rendszeresen.

Kispestről hívott el lelkipásztorának a Pilisi Református Egyházközség 2016 nyarán, hogy folytassam az elődök szép és gazdag munkáját a gyülekezet építésében. Sok ige, és üzenet az, melyeken keresztül Jézus Krisztus mozgatja az életemet, de hadd álljanak itt most Márk evangéliuma 10. részének sorai "... hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; és aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:.."

Ennek mentén igyekszem ellátni azt, amit Jézus Krisztus és a mennyei Atya rám bíz családommal együtt a pilisi református gyülekezetben, és szolgálni oly módon, hogy az Urunk dicsőégére és az itt élők számára áldásul lehessen.

Bretka Ferenc gondnok

 2018 év elejétől a gyülekezet és egy megújult presbitérium döntő többségének bizalmát magam mögött érezve, sok vívódás és imádkozás után jutottam arra az elhatározásra, hogy a felkérésnek eleget téve; megpróbálom ellátni a gondnoki teendőket. Mivel ez egy bemutatkozás úgy érzem, többet árulok el magamról, ha nem az életutam részletezem (mikor, hol miért születtem, mi mindennel és mivel nem foglalkoztam), hanem gyülekezetünk elképzelt jövőjéről, terveinkről és azokról az égető faladatokról szólok, amelyeket láttam, amelyek kezdtek kibontakozni előttem, és amiért elvállaltam ezt a nem túl hálás, kudarcokat is magában hordozó tisztséget.

Először az lett nyilván valóvá számomra, hogy újra fel kell építeni és biztos alapokra helyezni ezt a sok viszontagságot, viharokat átélt gyülekezetet. Nekem ebben Vass Albert gondolata irányadó: " Krisztus az alap, amelyen megállhatunk és a szeretet a lánc mely összeköt minden emberrel a Földön, és nincsen más alap és nincsen más kötelék." Vallom, hogy csak ezen az alapon állhat meg Isten egyháza és csak ebből nőhetnek ki élő gyülekezetek, krisztusi lelkületű emberek. A többi csak utánzat.

Ezzel párhuzamosan fontosnak tartom, hogy gyarapodjék, növekedjék a gyülekezetünk. Élettel töltődjenek fel közös alkalmaink; tudjunk kínálni a Jézus követő ember keretein belül olyan gazdag és vonzó programokat, ami jó alternatívát jelent minden korosztálynak a sátáni csábítással szemben; legyünk egymás felé olyan megbecsüléssel és figyelemmel, hogy mindenki erezhesse: jó itt lenni, jó ide tartozni.

A harmadik talán a legfontosabb, hogy ne csak élettel, hanem Lélekkel is töltődjünk meg. Szép tervek... ? lányos álmodozás...? Emberi léptekkel nézve igen. De azokban a közösségekben, azokban a szívekben, ahol Jézus az Úr (ezt tapasztalatból tudom) ott árad a Szentlélek. Ott az Ő erejével buzdítanak, támogatnak, hirdetnek Igét, töltenek be szolgálatokat. Maga az Isten végzi el bennünk azt, amire képtelenek vagyunk. És ez a legfontosabb!

Somogyi Csaba kántor

2001 óta vagyok a pilisi református gyülekezet tagja - 10 éves korom óta vallom magamat a közösség tagjának. Nem sokkal később, 2004-ben tértem meg, pünkösdkor, azóta vallom magam Krisztus követőjének. A kántori szolgálatot még 16 éves koromban kezdtem a Debreceni Református Gimnázium iskolai kántoraként. Három évvel később, szeretett és nagyrabecsült elődöm, Bácsi Zoltán szolgálatát vettem át 2010-ben. Két évvel később készítettem el a gyülekezet saját énekeskönyvét, a Zengjen Hálaének-et, melynek második kiadása ebben az évben jelenik meg.

Számomra a keresztyénség nem száraz, avitt, kiüresedett hagyomány, a "jók" és a "hibátlanok" gyűjtőhelye, hanem egy olyan élettel teli, modern, mégis hagyományokra épülő közösség, amelyben érzem, hogy fontos vagyok, és ahol tudom, hogy Isten feladatokat szán nekem.

A gyülekezet kántoraként, honlap- és újságszerkesztőjeként a kimondott és énekelt szó által szeretnék adni valamit, amit Istentől kaptam, és amelyről tudom, hogy másokat épít. Jó ebben a szolgálatban lenni, másokat közelebb vinni Istenhez.